Zombi-szerenád
Te nem ismersz engem,
De én láttalak a
környéken.
Talán őrültségnek
hangzik,
De még új vagyok a
városban.
És azon gondolkozom,
Mint gondolnál,
Ha azt mondanám,
„Cső, figyelj,
Kellene a számod,
És egy link a
Facebookodhoz.”
Na most, ha azt mondom,
Amit egy jófiúnak kéne,
Akkor nem sikítasz,
amikor a közeledbe kerülök?
Meg kell ígérned, hogy
nyugodtan fogadod a hírt,
De őszintén,
Valami zombi-féleség
vagyok.
Tudom, meglepődtél,
Biztosra veheted, hogy ugyan
nem élek,
De pokolian biztos vagyok
benne, hogy legbelül nagyon is.
Miért kiabálsz?
Nem akarlak bántani!
Nem akarlak bántani!
Nézd, megpróbálnám
megfogni a kezed,
De nincs kezem.
Csak agyat ettem egész
héten, igaz,
De ha a szívem még verne,
azt érted tenné.
Szóval hadd vigyek el a
Mekibe,
Megérdemled,
Igen, zombi vagyok, bébi,
Senki sem tökéletes.
Keresztülkergetlek az
udvaron,
Át a házon, a sötétbe,
El akarom csavarni a
fejed,
És megenni az agyad.
Soha nem volt ennyire
igazam,
De ha a szívem még verne,
azt érted tenné.
El akarom csavarni a
fejed,
És megenni az agyad.
Bébi, néha harapok,
És biztosra veheted,
Hogy jó étvágyam van, ha
emberi húsról van szó.
Amúgy mindig a közelben
leszek,
El kell fogadnod,
Ha a fülcimpádat
rágcsálom,
Talán megfertőződsz.
Mert szerelmes lettem
beléd,
És ugyan élőhalott
vagyok, de miattad úgy érzem, élek.
Ha keresztülkergetlek a
temetőn,
Az olyan, mint az
előjáték.
Haljak meg, ha nem mondok
igazat,
És nem hazudok, ha azt
mondom,
Imádom az elmédet,
Az agy fontosabb
számomra, mint a szépség.
Mi leszünk az élőhalott Dagwood
és Blondie,
Amikor megtanítalak,
hogyan kell zombizni.
Miiiiindenki szeret
téged,
És énekelheted ezt a
Poszt-apokaliptikus, túlvilági
szerelmes dalt.
Szóval adj egy esélyt,
kislány,
Tudod, hogy megérem.
Igen, zombi vagyok, bébi,
Senki sem tökéletes.
Keresztülkergetlek az
udvaron,
Át a házon, a sötétbe,
El akarom csavarni a
fejed,
És megenni az agyad.
Soha nem volt ennyire
igazam,
De ha a szívem még verne,
azt érted tenné.
El akarom csavarni a
fejed,
És megenni az agyad.
Agyak… agyak…
Agyak… agyak…
Keresztülkergetlek az
udvaron,
Át a házon, a sötétbe,
El akarom csavarni a
fejed,
És megenni az agyad.
Soha nem volt ennyire
igazam,
De ha a szívem még verne,
azt érted tenné.
El akarom csavarni a
fejed,
És megenni az agyad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése