Whitney Houston - I Have Nothing (Semmim sincs)

Semmim sincs

Légy részese az életemnek,

Fogadj el annak, aki vagyok.

Mert miattad

Nem változom meg soha.

Fogadd el a szerelmemet.

Sohasem fogok túl sokat kérni,

Csupán a mindenedet,

És mindent, amit teszel.

Nem kell sokkal messzebbre néznem,

Nem akarok oda menni, ahová te már nem követsz.

Visszatartom, megint,

A szenvedélyt legbelül.

Nem futhatok önmagam elől,

Nincs hová bújni.

Ne kényszeríts rá, hogy még egy ajtót becsukjak,

Nem akarok többé szenvedni.

Maradj a karjaimban, ha mersz,

Vagy oda kell, hogy képzeljelek.

Ne sétálj el tőlem,

Semmim sincs,

Ha te nem vagy nekem.

Keresztüllátsz rajtam,

Egyenesen az szívemig,

Lebontod a falaimat,

A szerelmed erejével.

Soha nem ismertem

Olyan erős érzelmeket, mint veled,

Vajon kitart ez az emlék,

Kapaszkodni tudok belé?

Nem kell sokkal messzebbre néznem,

Nem akarok oda menni, ahová te már nem követsz.

Visszatartom, megint,

A szenvedélyt legbelül.

Nem futhatok önmagam elől,

Nincs hová bújni.

Ne kényszeríts rá, hogy még egy ajtót becsukjak,

Nem akarok többé szenvedni.

Maradj a karjaimban, ha mersz,

Vagy oda kell, hogy képzeljelek.

Ne sétálj el tőlem,

Semmim sincs,

Ha te nem vagy nekem.

Ne kényszeríts rá, hogy még egy ajtót becsukjak,

Nem akarok többé szenvedni.

Maradj a karjaimban, ha mersz,

Vagy oda kell, hogy képzeljelek.

Ne sétálj el tőlem,

Semmim sincs,

Ha te nem vagy nekem.

Linkin Park - Castle Of Glass (Üvegpalota)

Üvegpalota

Vigyél le a folyókanyarhoz,

Vigyél le a küzdelmes véghez.

Mosd le a mérget a bőrömről,

Mutasd meg, hogyan legyek újra teljes.

Repíts fel ezüstszárnyakon,

Túl az éneklő szirének sötétjén.

Melegíts fel egy nóva melegében,

És ejts le az alattunk fekvő álomba.

Mert én csupán egy repedés vagyok

Ezen az üvegpalotán,

Alig látsz belőlem valamit.

Vigyél haza egy szemet kápráztató álomba,

A hazugságokon át, amiket láttam.

Mosd le a bánatot a bőrömről,

És mutasd meg, hogyan legyek újra teljes.

Mert én csupán egy repedés vagyok

Ezen az üvegpalotán,

Nem sok mindent láthatsz belőlem.

Mert én csupán egy repedés vagyok

Ezen az üvegpalotán,

Nem is kell másnak lennem.

Mert én csupán egy repedés vagyok

Ezen az üvegpalotán,

Alig látsz belőlem valamit.

Adam Lambert- Never Close our Eyes (Soha ne hunyjuk le a szemünket)

Soha ne hunyjuk le a szemünket

Bárcsak örökké tarthatna ez az éjszaka,

Bőven van időnk aludni halálunk után.

Maradjunk ébren, amíg öregebbek nem leszünk,

Ha rajtam múlna, soha nem hunynánk le a szemünket,

Soha.

Nem akarom, hogy egy perc is kárba vesszen,

Nincs vesztegetni való időnk.

Egyikünk sem éri meg biztosan a holnapot,

A döntéseink csak rajtunk múlnak.

Felejtsd el a napfelkeltét,

Verd ki az álmot a szemedből,

Nem akarok egy másodpercet sem elvesztegetni veled,

Maradjunk így örökké.

Csak akkor válik jobbá,

Ha mi is akarjuk.

Bárcsak örökké tarthatna ez az éjszaka,

Bőven van időnk aludni halálunk után.

Maradjunk ébren, amíg öregebbek nem leszünk,

Ha rajtam múlna, soha nem hunynánk le a szemünket,

Soha.

Olyan nehéz elképzelni, hogy szerte fog foszlani,

De ami egyszer a magasba emelkedett,
Az le is fog hullani.

Miért nem élhetjük az életet következmények nélkül?

Miért nem élhetünk a pillanatnak?

Felejtsd el a napfelkeltét,

Verd ki az álmot a szemedből,

Nem akarok egy másodpercet sem elvesztegetni veled,

Maradjunk így örökké.

Csak akkor válik jobbá,

Ha mi is akarjuk.

Bárcsak örökké tarthatna ez az éjszaka,

Bőven van időnk aludni halálunk után.

Maradjunk ébren, amíg öregebbek nem leszünk,

Ha rajtam múlna, soha nem hunynánk le a szemünket,

Soha.

Adam Lambert- Trespassing (Átjárás)

Átjátrás

Egy ideje már sétáltam,
Amikor szembetalálkoztam ezzel a táblával.
Az volt ráírva; „Ki vagy te és honnan jöttél?
Nem szeretjük a látogatókat,

Nincs átjárás.”,
Legalábbis így olvastam.
Nincs átjárás? Aha, francokat!
Várj, amíg elárasztalak.

Egy nap teljesen szétestem,
És ekkor láttam,
Hogy a tér, amibe belecsöppentem,
Talán a valóság lehet.
Nagyszerű volt,
Ekkor másztam meg ezt az optimista űrt,
És amint elértem a csúcsot,
Elkezdtem elveszíteni a fejemet…

Nem kell az együttérzés,
Nem fogok bőgni és nyavalyogni!
Az élet a fényem és szabadságom,
Akkor ragyogok, amikor akarok.

Törd be a képüket,
Nincs megállás,
Gyerünk!

Egy ideje már sétáltam,
Amikor szembetalálkoztam ezzel a táblával.
Az volt ráírva; „Ki vagy te és honnan jöttél?
Nem szeretjük a látogatókat,

„Nincs átjárás.”,
Legalábbis így olvastam.
Nincs átjárás? Aha, francokat!
Várj, amíg elárasztalak.

Szar sincs a táskámban,
Ezt elhiheted,
A szívem arany,
A testem üveg,
Ne már, drágám,
Nem látod?

Nem kell az együttérzés,
Nem fogok bőgni és nyavalyogni!
Az élet a fényem és szabadságom,
Akkor ragyogok, amikor akarok.

Törd be a képüket,
Nincs megállás,
Gyerünk!

Egy ideje már sétáltam,
Amikor szembetalálkoztam ezzel a táblával.
Az volt ráírva; „Ki vagy te és honnan jöttél?
Nem szeretjük a látogatókat,

Nincs átjárás.”,
Legalábbis így olvastam.
Nincs átjárás? Aha, francokat!
Várj, amíg elárasztalak.
Várj, amíg elárasztalak.

Kelly Clarkson- The War Is Over (A háborúnak vége)

A háborúnak vége

Nézem, ahogy elszáguldanak mellettem a napok,
Akár egy folyó.
Nem kéne várnom,
De félek megérinteni a vizet.
Hagyom csörögni a telefont,
Miért nem hiszel nekem?
Várom, hogy csönd legyen,
Nehezemre esik nem felvenni.

Csak annyit szeretnék mondani,
Hogy nem érdemelsz meg,
Nem érdemelsz meg.
Végre elsétálok,
Mert nem érdemelsz meg,
Miattad nem éri meg.

Nem hagyom, hogy belehúzz,
Mert tudom, hogy te nyernél.
De a háborúnak vége.
Többé nem harcolok veled,
Még soha nem voltam ilyen biztos,
Mert a háborúnak vége.

Régen hagytam, hogy cuki jövőképet fess,
Elbűvöltél az
„Örökké az enyém vagy”-oddal.
Megbocsátok,
Jó érzés volt, amikor öleltél.
Igen, birtokoltál,
Most azt kívánod,
Bárcsak valóban ismertél volna.

Csak annyit szeretnék mondani,
Hogy nem érdemelsz meg,
Nem érdemelsz meg.
Végre elsétálok,
Mert nem érdemelsz meg,
Miattad nem éri meg.

Nem hagyom, hogy belehúzz,
Mert tudom, hogy te nyernél.
De a háborúnak vége.
Többé nem harcolok veled,
Még soha nem voltam ilyen biztos,
Mert a háborúnak vége.

Nem arról van szó, hogy feladom,
Nem menedékért futok,
Itt vagyok,
Tudom, hogy látsz.
A szavaid többé nem hatnak rám.
Egyedül vagy éjszaka,
Eszedbe jut, mennyire hiányzom,
Szóval felhívsz,
De esküszöm,
Milliószor próbálkozhatsz,
Mindig ugyanazt a választ fogod kapni.

Csak annyit szeretnék mondani,
Hogy nem érdemelsz meg,
Nem érdemelsz meg.
Végre elsétálok,
Mert nem érdemelsz meg,
Miattad nem éri meg.

Nem hagyom, hogy belehúzz,
Mert tudom, hogy te nyernél.
De a háborúnak vége.
Nem harcolok veled többé,
Még soha nem voltam ilyen biztos,
Mert a háborúnak vége.