Üvegpalota
Vigyél le a folyókanyarhoz,
Vigyél le a küzdelmes véghez.
Mosd le a mérget a bőrömről,
Mutasd meg, hogyan legyek újra teljes.
Repíts fel ezüstszárnyakon,
Túl az éneklő szirének sötétjén.
Melegíts fel egy nóva melegében,
És ejts le az alattunk fekvő álomba.
Mert én csupán egy repedés vagyok
Ezen az üvegpalotán,
Alig látsz belőlem valamit.
Vigyél haza egy szemet kápráztató álomba,
A hazugságokon át, amiket láttam.
Mosd le a bánatot a bőrömről,
És mutasd meg, hogyan legyek újra teljes.
Mert én csupán egy repedés vagyok
Ezen az üvegpalotán,
Nem sok mindent láthatsz belőlem.
Mert én csupán egy repedés vagyok
Ezen az üvegpalotán,
Nem is kell másnak lennem.
Mert én csupán egy repedés vagyok
Ezen az üvegpalotán,
Alig látsz belőlem valamit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése