Elengedni
Mindenhol ez volt megírva,
Még a forgatókönyvemben
is ezt olvastam.
De amikor azt gondoltam,
Hogy nem igazságos,
Az ajkaimon éreztem.
Elengedni.
Nem akarok az lenni,
Akit, azt hiszem, máris
ismersz.
Az érzés, hogy túlontúl
mélyre süllyedj…
Kitartasz, így nem csúszik
ki a talaj a lábad alól.
Néha egyszerűen meg kell
bíznod,
Meg kell ugranod,
És elengedned,
El kell engedned.
Van egy olyan érzésem,
A nézésedből,
Hogy túl vagy rajta.
Könnyű átlátni rajtad.
Ülök,
És könyörgök,
És át fogom vészelni…
Amikor elengedsz mindent,
Amit valaha ismertél,
Pillangók röpködnek,
És látni fogod a
szivárványt.
És a szeretet,
Minden megmutatkozik,
Szóval engedd el,
Engedd el.
A fű érintése,
A levegő,
A Nap,
Fel fog kelni.
Fel fog kelni.
Olyan tisztán fogsz
látni,
Hogy könnyek szöknek a szemedbe.
Minden rendben lesz,
Csak engedd el,
El kell engedned.
Van egy olyan érzésem,
Hogy te is érzed.
Hogy te is érzed.
Talán ez a kis dal lesz
majd az,
Ami elmondja nekünk, mit
csináljunk.
A könnyek túlcsordulnak,
És soha nem tudjuk,
Miért.
Miért.
Ezek alatt az évek alatt,
Fájt,
Magunkba kell néznünk,
És meg kell próbálnunk elengedni…
El kell engedned.
Ahhoz, hogy szeretni
tudj,
El kell engedned.
Ha tényleg szeretnél
szeretni,
El kell engedned.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése