Nélküled
Nem vagyok kislány,
Úgyhogy ígérd meg; nem rejted el.
Mondd, ahogy jön, meg ne próbáld álcázni.
A valóság összetörik, úgy hasít belém, mint az üvegszilánk.
Olyan, mintha az egész életem nagyon-nagyon felgyorsult volna.
Mint egy olvadozó felhő, úgy fogok sírni utánad,
Mint egy üres szoba, hiányolni foglak.
Annyi mindent kell még átélnünk,
Annyi mindent kell még csinálnunk.
Az élet nem lesz ugyanolyan nélküled.
Annyit kell még nevetnünk,
Annyit kell még veszítenünk.
Az élet nem lesz ugyanolyan nélküled.
Bámulok a sötétbe; én vagyok az egyetlen, aki vár.
Próbálom irányítani a könnyeimet, de ezt az egészet mocskosul nehéz elviselni.
Kinyúlok érted, de te kicsúszol a kezeim közül,
Látni akarom a jót ebben az egészben, de egyszerűen nincs semmi értelme.
Mint egy madár, ami soha nem repült még, sírni fogok utánad,
És mint egy rózsa, ami soha nem nőhet, hiányolni foglak.
Annyi mindent kell még átélnünk,
Annyi mindent kell még csinálnunk.
Az élet nem lesz ugyanolyan nélküled.
Annyit kell még nevetnünk,
Annyit kell még veszítenünk.
Nem, az élet nem lesz ugyanolyan nélküled.
Azt kívánom, bárcsak több időt töltöttünk volna együtt.
Többet kellett volna átmennem, hogy lássalak.
Azt kívánom, bárcsak megtanultam volna, mit imádtál, mit utáltál,
Mit szerettél, és miért rajongtál.
Itt vagyok, megpróbálom kitölteni az űrt,
Amit valaha a te arcod keretezett.
Amikor elmentél, az egyetlen dolog, ami marad nekem, ez a dal…
Annyi mindent kell még átélnünk,
Annyi mindent kell még csinálnunk.
Az élet nem lesz ugyanolyan nélküled.
Annyit kell még nevetnünk,
Annyit kell még veszítenünk.
Az élet nem lesz ugyanolyan nélküled.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése