Soha ne hunyjuk le a szemünket
Bárcsak örökké tarthatna
ez az éjszaka,
Bőven van időnk aludni halálunk
után.
Maradjunk ébren, amíg
öregebbek nem leszünk,
Ha rajtam múlna, soha nem
hunynánk le a szemünket,
Soha.
Nem akarom, hogy egy perc
is kárba vesszen,
Nincs vesztegetni való
időnk.
Egyikünk sem éri meg
biztosan a holnapot,
A döntéseink csak rajtunk
múlnak.
Felejtsd el a
napfelkeltét,
Verd ki az álmot a
szemedből,
Nem akarok egy
másodpercet sem elvesztegetni veled,
Maradjunk így örökké.
Csak akkor válik jobbá,
Ha mi is akarjuk.
Bárcsak örökké tarthatna
ez az éjszaka,
Bőven van időnk aludni
halálunk után.
Maradjunk ébren, amíg
öregebbek nem leszünk,
Ha rajtam múlna, soha nem
hunynánk le a szemünket,
Soha.
Olyan nehéz elképzelni,
hogy szerte fog foszlani,
De ami egyszer a magasba
emelkedett,
Az le is fog hullani.
Az le is fog hullani.
Miért nem élhetjük az
életet következmények nélkül?
Miért nem élhetünk a
pillanatnak?
Felejtsd el a
napfelkeltét,
Verd ki az álmot a
szemedből,
Nem akarok egy
másodpercet sem elvesztegetni veled,
Maradjunk így örökké.
Csak akkor válik jobbá,
Ha mi is akarjuk.
Bárcsak örökké tarthatna
ez az éjszaka,
Bőven van időnk aludni halálunk
után.
Maradjunk ébren, amíg
öregebbek nem leszünk,
Ha rajtam múlna, soha nem
hunynánk le a szemünket,
Soha.
