Einstein
Egyszerű matek,
A szerelmünk elosztva a
büszkeség gyökével,
Szorozva a
hazugságaiddal, plusz az idő,
Megőrülök…
Nehéz volt, amikor végre
kiszámoltam.
Először nem értettem,
De ne hidd, hogy ilyen
vak voltam.
És talán nem vagyok
Einstein,
De tudom,
Hogy hülye plusz hülye
egyenlő veled.
Még ahhoz is volt pofád,
Hogy az orrom előtt
flörtölj vele.
Itt vannak a kulcsaid, a
táskáid,
A ruháid, és most húzz el
a lakásomból.
Azt mondod, őrült vagyok,
Most boldogok vagyunk,
Ennek most vigasztalnia
kéne?
Először nem értettem,
De ne hidd, hogy ilyen
vak voltam.
És talán nem vagyok
Einstein,
De tudom,
Hogy hülye plusz hülye
egyenlő veled.
Az összes hazugságod,
plusz
Ezer bocsánatkérés, csak
Rakd ki a fájdalmat, majd
elmegy,
És itthagy minket a nagy
semmivel.
Befejezheted az időm
pocsékolását,
Teljesen jól vagyok
nélküled,
Miért telt ennyi időbe,
hogy rájöjjek,
Hogy hülye plusz hülye
egyenlő veled?
Először nem értettem,
De ne hidd, hogy ilyen
vak voltam.
És talán nem vagyok
Einstein,
De tudom,
Hogy hülye plusz hülye
egyenlő veled.
Egyszerű matek,
A szerelmünk elosztva a
büszkeség gyökével,
Szorozva a
hazugságaiddal, plusz az idő,
Megőrülök…
És talán nem vagyok
Einstein,
De tudom,
Hogy hülye plusz hülye
egyenlő veled.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése