A háborúnak vége
Nézem, ahogy elszáguldanak mellettem a napok,
Akár egy folyó.
Nem kéne várnom,
De félek megérinteni a vizet.
Hagyom csörögni a telefont,
Miért nem hiszel nekem?
Várom, hogy csönd legyen,
Nehezemre esik nem felvenni.
Csak annyit szeretnék mondani,
Hogy nem érdemelsz meg,
Nem érdemelsz meg.
Végre elsétálok,
Mert nem érdemelsz meg,
Miattad nem éri meg.
Nem hagyom, hogy belehúzz,
Mert tudom, hogy te nyernél.
De a háborúnak vége.
Többé nem harcolok veled,
Még soha nem voltam ilyen biztos,
Mert a háborúnak vége.
Régen hagytam, hogy cuki jövőképet fess,
Elbűvöltél az
„Örökké az enyém vagy”-oddal.
Megbocsátok,
Jó érzés volt, amikor öleltél.
Igen, birtokoltál,
Most azt kívánod,
Bárcsak valóban ismertél volna.
Csak annyit szeretnék mondani,
Hogy nem érdemelsz meg,
Nem érdemelsz meg.
Végre elsétálok,
Mert nem érdemelsz meg,
Miattad nem éri meg.
Nem hagyom, hogy belehúzz,
Mert tudom, hogy te nyernél.
De a háborúnak vége.
Többé nem harcolok veled,
Még soha nem voltam ilyen biztos,
Mert a háborúnak vége.
Nem arról van szó, hogy feladom,
Nem menedékért futok,
Itt vagyok,
Tudom, hogy látsz.
A szavaid többé nem hatnak rám.
Egyedül vagy éjszaka,
Eszedbe jut, mennyire hiányzom,
Szóval felhívsz,
De esküszöm,
Milliószor próbálkozhatsz,
Mindig ugyanazt a választ fogod kapni.
Csak annyit szeretnék mondani,
Hogy nem érdemelsz meg,
Nem érdemelsz meg.
Végre elsétálok,
Mert nem érdemelsz meg,
Miattad nem éri meg.
Nem hagyom, hogy belehúzz,
Mert tudom, hogy te nyernél.
De a háborúnak vége.
Nem harcolok veled többé,
Még soha nem voltam ilyen biztos,
Mert a háborúnak vége.
Akár egy folyó.
Nem kéne várnom,
De félek megérinteni a vizet.
Hagyom csörögni a telefont,
Miért nem hiszel nekem?
Várom, hogy csönd legyen,
Nehezemre esik nem felvenni.
Csak annyit szeretnék mondani,
Hogy nem érdemelsz meg,
Nem érdemelsz meg.
Végre elsétálok,
Mert nem érdemelsz meg,
Miattad nem éri meg.
Nem hagyom, hogy belehúzz,
Mert tudom, hogy te nyernél.
De a háborúnak vége.
Többé nem harcolok veled,
Még soha nem voltam ilyen biztos,
Mert a háborúnak vége.
Régen hagytam, hogy cuki jövőképet fess,
Elbűvöltél az
„Örökké az enyém vagy”-oddal.
Megbocsátok,
Jó érzés volt, amikor öleltél.
Igen, birtokoltál,
Most azt kívánod,
Bárcsak valóban ismertél volna.
Csak annyit szeretnék mondani,
Hogy nem érdemelsz meg,
Nem érdemelsz meg.
Végre elsétálok,
Mert nem érdemelsz meg,
Miattad nem éri meg.
Nem hagyom, hogy belehúzz,
Mert tudom, hogy te nyernél.
De a háborúnak vége.
Többé nem harcolok veled,
Még soha nem voltam ilyen biztos,
Mert a háborúnak vége.
Nem arról van szó, hogy feladom,
Nem menedékért futok,
Itt vagyok,
Tudom, hogy látsz.
A szavaid többé nem hatnak rám.
Egyedül vagy éjszaka,
Eszedbe jut, mennyire hiányzom,
Szóval felhívsz,
De esküszöm,
Milliószor próbálkozhatsz,
Mindig ugyanazt a választ fogod kapni.
Csak annyit szeretnék mondani,
Hogy nem érdemelsz meg,
Nem érdemelsz meg.
Végre elsétálok,
Mert nem érdemelsz meg,
Miattad nem éri meg.
Nem hagyom, hogy belehúzz,
Mert tudom, hogy te nyernél.
De a háborúnak vége.
Nem harcolok veled többé,
Még soha nem voltam ilyen biztos,
Mert a háborúnak vége.
