A szerelem kitaszítottjai
Ó, nincs hová menni.
Közelebb kerülünk, közelebb?
Nem, csak a nemet ismerjük,
Az éjszakák egyre hűvösebbek, hűvösebbek.
Hé,
A könnyek egyformán folynak,
Mind érezzük az esőt.
Nem tudunk megváltozni.
Bárhová megyünk is,
Mindenhol a napot keressük.
Nincs hol megöregedni,
Ha folyton menekülünk.
Azt mondják, a pokolban fogunk megrohadni,
De én nem hiszem.
Megbélyegeztek minket már elégszer,
A szerelem kitaszítottjai.
A szerelem kitaszítottjai.
A sebhelyek tesznek minket azokká, akik vagyunk,
Szívek és otthonok összetörve, összetörve.
Messzire, oly’ messzire juthatnánk
Tágra nyílt elmével.
Hé,
A könnyek egyformán folynak,
Mind érezzük az esőt.
Nem tudunk megváltozni.
Bárhová megyünk is,
Mindenhol a napot keressük.
Nincs hol megöregedni,
Ha folyton menekülünk.
Azt mondják, a pokolban fogunk megrohadni,
De én nem hiszem.
Megbélyegeztek minket már elégszer,
A szerelem kitaszítottjai.
A szerelem kitaszítottjai.
Bárhová megyünk is,
Mindenhol a napot keressük.
Nincs hol megöregedni,
Ha folyton menekülünk.
Azt mondják, a pokolban fogunk megrohadni,
De én nem hiszem.
Megbélyegeztek minket már elégszer,
A szerelem kitaszítottjai.
A szerelem kitaszítottjai.
A szerelem kitaszítottjai.
A szerelem kitaszítottjai.
A szerelem kitaszítottjai.
A szerelem kitaszítottjai.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése