Jobban, mint én saját
magamat
Jéghideg,
Keserűbb, mint egy decemberi,
Téli este,
Így bántam veled…
És tudom, hogy
Néha hajlamos vagyok kijönni a sodromból,
És átlépem a határt,
Igen, ez az igazság.
Tudom, néha nehéz,
De soha nem tudnék
Elszakadni mellőled,
Nem számít, mit mondok.
Mert ha el akartam volna menni,
Már rég megtettem volna,
De tényleg szükségem van rá,
Hogy a közelemben legyél,
Hogy eltereld a figyelmemet a peremtől.
Ha el akartam volna menni,
Már rég megtettem volna,
De te vagy az egyetlen, aki ismer,
Jobban, mint én saját magamat.
Egész végig
Próbáltam úgy tenni,
Mintha nem számítana,
Hogy egyedül vagyok-e.
Legbelül tudom,
Ha elmennél,
Akár csak egy napig,
Nem tudnám, melyik irányba forduljak,
Mert elveszett vagyok nélküled.
Tudom, néha nehéz,
De soha nem tudnék
Elszakadni mellőled,
Nem számít, mit mondok.
Mert ha el akartam volna menni,
Már rég megtettem volna,
De tényleg szükségem van rá,
Hogy a közelemben legyél,
Hogy eltereld a figyelmemet a peremtől.
Ha el akartam volna menni,
Már rég megtettem volna,
De te vagy az egyetlen, aki ismer,
Jobban, mint én saját magamat.
Néha borús vagyok,
Hagytam, hogy túl messzire fajuljon.
Néha ellenszenves tudok lenni,
De próbálj meg belelátni a szívembe.
Mert most szükségem van rád,
Szóval ne okozz csalódást,
Te vagy
az egyetlen dolog a világon,
Ami
nélkül meghalnék.
Mert ha el akartam volna menni,
Már rég megtettem volna,
De tényleg szükségem van rá,
Hogy a közelemben legyél,
Hogy eltereld a figyelmemet a peremtől.
Ha el akartam volna menni,
Már rég megtettem volna,
De te vagy az egyetlen, aki ismer,
Jobban, mint én saját magamat.
Mert ha el akartam volna menni,
Már rég megtettem volna,
De tényleg szükségem van rá,
Hogy a közelemben legyél,
Hogy eltereld a figyelmemet a peremtől.
Ha el akartam volna menni,
Már rég megtettem volna,
De te vagy az egyetlen, aki ismer,
Jobban, mint én saját magamat.
